Oldal nyomtatása

Kezdőlap

„Nem az vagyok, ami történt velem. Az vagyok, amit döntöttem, hogy legyek.”
 Carl Gustav Jung

Kedves Látogató! Szeretettel üdvözlöm oldalamon!

(Visited 18 513 times, 1 visits today)

Az adott cikk linkje: http://szexualiselet.hu/

Szexuális averzió

Szexuális averzió (korábbi nevén: szexuális fóbia)sexphobia

A nemi vágy csökkenésének súlyos formája a szexuális averzió. A szexuális működészavarok közé tartozó szexuális averzió olyan állapot, amikor a szexuális érintkezéstől való félelem vagy szorongás következményeként az egyén kerüli a szexuális kapcsolatokat. Gyakori, hogy a szexuális fantáziák is hiányoznak az egyén életéből. A zavar jelentős nehézségeket okoz a partnerkapcsolatokban és krónikus esetben a beteg elmagányosodásához vezethet. A szexfóbia olyan intenzív félelem, amely meggátolja a kiegyensúlyozott szexuális életet, és szinte lehetetlen racionális magyarázatokkal legyőzni. A szexuális zavar ezen formája leginkább a nőket érinti, a férfiaknál alacsonyabb arányban fordul elő.

A szexualitás kerülése lehet tartós vagy ismétlődő elkerülő magatartás a szexuális partnerrel történő minden vagy majdnem minden genitális érintkezéstől. Ez lehet általános, vagy specifikus. A specifikus csak bizonyos jellegű aktusra vagy a szexuális érintkezés egy aspektusára érvényes averzió. Az alaptalan szorongások extrém formában is megnyilvánulhatnak, ilyen lehet például a merev pénisz látványától való félelem (medortofóbia), a női nemi szerv látványától való rettegés (eurotofóbia). A gimnofóbiában szenvedők a meztelenségtől, illetve a meztelen test látványától félnek, de létezik parthenofóbia is, az ebben szenvedők súlyosan szoronganak a fiatal vagy szűz lányokkal való együttléttől, akár pár éves korkülönbség esetén is.

A szexuális averzió típusai:

– Elsődleges averzió: kialakulhat szexuális trauma, vagy túlzott konzervatív nevelés eredményeként, de kiválthatja az első szexuális élmény is, amit kellemetlennek, fájónak él meg a nő.

– Másodlagos averzió: egy normálisan megélt szexuális életszakasz után következik be valamilyen trauma, fájdalom vagy kapcsolati problémákból adódóan az elkerülő viselkedés.

– Időszakos averzió: akkor beszélünk erről a típusról, ha csak egy bizonyos partnerrel szemben lép fel az averzió.

– Állandósult averzió: a probléma tartóssá válásakor beszélünk erről a típusról.

A szexuális averzió lehetséges okai: A szexuális motivációban összeadódnak biológiai, lelki és kulturális folyamatok, így ezek bármelyike okozhatja a vágy csökkenését, vagy megszűnését. A legtöbb esetben lelki gondok állhatnak a háttérben. A szorongás, a harag csökkentheti, megszüntetheti a szexuális vágyat. A szigorú vallásos nevelés, bűntudat, az önuralom, az önkontroll elvesztésétől való félelem, illetve a nem kívánt terhességtől való tartás. Oldalakon keresztül lehetne sorolni a kiváltó okokat. A legfontosabb differenciáldiagnosztikai szempontból ki kell zárni az esetleges organikus okokat, a pszichiátriai kórképek közül a skizofréniát, az elsődleges jelenlévő hangulatzavart és szorongásos zavart, valamint a személyiségzavarokat. A teljesség igénye nélkül néhány pszichés ok, amely kiválthatja a szexuális averziót, pl. partnerkapcsolati problémák, kellemetlen emlékek a nemi életről, megfelelő szexuális nevelés hiánya, gyermekkorban átélt szexuális zaklatás, szexuális bűncselekmény áldozata, szexualitással kapcsolatos téves hiedelmek, szexualitáshoz kapcsolódó félelem, szorongás, szexualitással kapcsolatos tudattalan konfliktusok, házassági problémák.

Jó, ha tudja, nincs egyedül a problémájával, meglepően sokan félnek a szextől. Friss felmérésekből kiderül, hogy a magyarok egyharmadában ébreszt gátlásokat a szexualitás, és minden nyolcadik ember kimondottan tart az aktustól.

A szexuális működészavarok terápiájában a szexuálterápia az egyik leghatékonyabb megoldás, leginkább a magatartás direkt befolyásolását célzó magatartásterápiák, párkapcsolati problémák esetén kiegészítve csoport- vagy párterápiával.

(Visited 43 times, 1 visits today)

Vaginizmus

A vaginizmusszexualiseletponthu-vaginizmus

Fontosnak tartom már rögtön az elején tisztázni, hogy a vaginizmus nem betegség, hanem az úgynevezett női szexuális diszfunkciók körébe tartozó, a szexuális élettel kapcsolatos zavar. A szexuális élet zavarainak osztályozásakor a fájdalom tünetcsoportba tartozó kórkép.

A vaginizmus a hüvelybemenet olyan működésbeli rendellenessége, amely a gát és a hüvely izmainak, görcsös állapota (amelyhez bizonyos esetekben más medencei izomcsoportok, hasizmok, illetve a comb- és farizmok is csatlakoznak) miatt megnehezíti, esetenként lehetetlenné teszi, a hímvessző hüvelybe jutását, ezáltal megakadályozza a nő által is kívánt közösülést. Ez az állapot nem csupán az együttlétet teszi nehézzé vagy lehetetlenné, hanem megakadályozhatja a tampon használatát, a nőgyógyászati vizsgálatot, vagy az irrigálást is. Egyes esetekben a nők akár még a klitorális orgazmus elérésére is képesek, fizikailag mégsem tudják párjukat magukba fogadni.

A vaginizmusnak különböző formájú és „súlyosságú” esetei vannak, előfordulhat, hogy az izom-összehúzódás lehetetlenné teszi a szexuális életet, de enyhébb formában alig észrevehető, esetleg csak bizonyos partnerrel okoz nehézséget az ágyban. a vaginizmus, mely különböző mértékben teszi nehézzé, fájdalmassá vagy lehetetlenné a hüvelybe való behatolást.

A vaginizmus elsősorban a fiatalabb nőket érintő szexuális élettel kapcsolatos zavar, nem ritka az sem, hogy több évtizeden át is élő probléma marad anélkül, hogy a rendellenesség valódi okai napvilágra kerülnének. Vannak olyan nők, akiknél csak bizonyos helyzetekben akadályozza a behatolást a hüvelygörcs, míg másoknál szituációtól függetlenül valamennyi szeretkezés problémát okoz. A folyamat akaratlan és szabályozhatatlan, tudattalan védekező reflex, és számtalan oka lehet a kialakulásának.

A vaginizmus, hüvelygörcs előfordulási gyakorisága 1-2 %. Bár ebben az esetben, mint általában a szexuális zavarokkal kapcsolatosan, nehéz pontos statisztikákat felállítani, hiszen igen sok az olyan eset, amelyik rejtve marad. Tény viszont, hogy a szexuális élettel kapcsolatos zavar ezen típusát többen tapasztalják meg, mint ahányan ismerik a vaginizmus kifejezést.

A vaginizmus fajtáit alapvetően két nagy csoportba osztjuk, amely ezek alapján lehet elsődleges, vagy másodlagos.

Elsődleges, vagy primer vaginizmusról akkor beszélünk, ha a hüvelygörcs miatt az érintett behatolással járó szexuális aktusra eleve képtelen, így leggyakrabban fiatal, szexuális téren tapasztalatlan, szűz lányoknál, nőknél fordul elő. A vaginizmus oka lehet szervi elváltozás, például a hüvely veleszületett fejlődési rendellenessége, gyulladása, de a szexuális diszfunkció leggyakrabban pszichés okokra vezethető vissza.

Másodlagos, vagy szekunder vaginizmusról abban az esetben beszélünk, ha korábban hosszabb, vagy rövidebb ideje tartó panaszmentes közösülési gyakorlat után jelentkezik a behatolást meghiúsító görcsös állapot. A vaginizmus másodlagos formája szexuális életet élő nőknél fordul elő, kialakulása pedig valamilyen konkrét szervi elváltozáshoz vagy pszichés megrázkódtatáshoz köthető. A görcs általában valamilyen korábbi esemény emlékéhez kötődik, fájdalmas közösülés vagy nőgyógyászati beavatkozás, ritkán szülés. Olyan nőknél is kialakulhat másodlagos vaginizmus, akik már szültek. Ebben az esetben a nő legtöbbször az újabb terhességtől szorong, de az sem ritka, hogy a kapcsolatban történt valamilyen változás.

Az akaratlan görcs fennállásának ideje és bekövetkezte alapján beszélhetünk még a helyzethez kötött vaginizmusról, ami csak akkor következik be, amikor valamit be akarnak vezetni a vaginába, amikor is a görcs azonnal reflexszerűen jelentkezik és a helyzet megszűnésével el is múlik. Illetve beszélhetünk még a folyamatos típusról, ami huzamos ideig fennálló hüvelyszűkületet jelent.

Általánosságban elmondható, hogy vaginizmus viszonylag ritkán alakul ki egyetlen trauma hatására, annak kialakulásához több negatív esemény vagy folyamat kell.

A vaginizmus okai

A vaginizmus háttérben általában lelki (pszichés) okok állnak. A pszichés okok pedig általában a szexualitáshoz való rendellenes viszonyulásból erednek. Ezek kialakulása kapcsolatban van a szexuális felvilágosítás hiányával, illetve hiányosságaival, a környezeti hatásokkal, a szülők szexualitáshoz való viszonyával, erkölcsi neveléssel és egyéni tapasztalatból eredő kellemetlen emlékekkel, és közrejátszhat még a nem kívánt terhességtől való félelem is. A vaginizmusban szenvedő nőkben gyakran olyan képzetek élnek a szexuális aktussal, különösen a szüzesség elvesztésével kapcsolatban, mint hogy az durva és fájdalmas. A pszichoszexuális nevelésnek fontos jelentősége van az elsődleges vaginizmus kialakulásában. Például ha a leány gyermek a szüleitől, a környezetétől azt hallja, hogy a szex az piszkos, szégyellnivaló dolog, akkor nagy valószínűség szerint a későbbiekben nehezen fogadja el, hogy a hüvelyébe “idegen tárgyat” – illetve péniszt beengedjen. Ezekben az esetekben a hüvelybe való befogadás, valamint a hüvely környékének érintése is tabu lehet a nő számára, amelyre azonnal izomgörccsel reagál a teste.

Gyermekkorból származó kiváltó ok lehet akár egy rossz beidegződés (szokás) is, amikor a kislány szégyen elkerülése miatt, vagy, mert fél kikérezkedni az óráról gyakran akár hosszabb ideig is visszatartja a vizeletét és így az alhas izmait hosszú időn keresztül görcsös, megfeszített állapotban tartja, ami a hüvelybejárat környéki kisajkak, nagyajkak és gátizomzat gyűrűszerű izomkötegeinek (hüvelyi mandzsetta) görcsös összezárásához vezet. Az okok között szerepelhetnek továbbá gyermek, vagy serdülőkorban elszenvedett szexuális traumák (nemi erőszak, korábbi kellemetlen szexuális emlék), a nemi szervek korábban tapasztalt fájdalma – sérülés, vagy fájdalmas vizsgálat (pl. katéterezés, injekció, stb.) miatt. A fájdalomtól való félelem hatására a hüvelyizmok görcsösen összehúzódnak. Előfordulhat, hogy a hüvelygörcs a partnerkapcsolat válsága miatt alakul ki, vagy a partnernél jelen lévő szexuális diszfunkció miatt: bűntudatot szülhet a nőben, ha a pár férfi tagja merevedési zavarral, vagy például korai magömléssel küzd, és az aktussal való próbálkozás rendre kudarcba fullad. (Másrészről fordítva is igaz lehet a helyzet: ha a nőt vaginizmusa miatt a férfi nem képes kielégíteni, nála is jelentkezhet szexuális működési zavar.)

A lelki (pszichés) eredetű vaginizmus következményei testi megbetegedéshez is vezethetnek, mivel a kóros izomfeszesség esetén nagyban romlik a hüvely és a környező szervek, izmok, szövetek tápanyag és vérellátása. A vérellátási zavar és a spasztikus izmok nemcsak a szeretkezést teszik lehetetlenné, a medencefenék izmok és a gyűrűszáróizmok kimerülését, meggyengülését is okozhatják. Így az a terület ahol a kóros izomfeszesség található, a gát többi terültén kórós kimerültséget, izomgyengeséget okoz.

Ritkábban fordul elő, de nem csak lelki okai lehetnek a vaginizmus kialakulásának. Többek között kiválthatják egyéb elváltozások is, mint például fertőzés, gyulladás. Aki ilyen jellegű fájdalmat tapasztal, először keresse fel a nőgyógyászát, hogy kivizsgálják pontosan mi is áll a panaszok hátterében. Gyulladások által kiváltott tartós, vagy gyakori kellemetlen élmény hatására szexuális fájdalom alakul ki, amely fájdalom elkerülésére a test védekezésül gyakran a medencefenék izmainak a görcsével válaszol, ami megakadályozza a hüvelyi behatolást és így a fájdalmat is, aminek végeredményeképpen kialakul és rögzül a vaginizmus. De akár egy hólyag tükrözés is kiválthatja a húgycső kínzó fájdalmát, vizelési fájdalmat és ezen keresztül a vaginizmust. A szervi okok között továbbá szerepelhetnek nőgyógyászati betegségek is, mint pl. kismedencei gyulladás, méhnyakgyulladás. Kialakulhat nőgyógyászati műtétek következtében is a vaginizmus például ha a gátmetszés hege rosszul gyógyul.

Kezelése (terápia)

A vaginizmus gyógyítható, méghozzá több módszerrel is, ám minél tovább halogatjuk a kezelést, annál nehezebb a megoldás! Fontos tudni, hogy a probléma magától nem fog elmúlni, sőt, minél többször jelentkezik a görcsös fájdalom, annál jobban beépül a reflex, annál hosszabb lesz a gyógyulás felé vezető út. Amennyiben egymást követően több alkalommal jelentkeznek, a szexuális életet lehetetlenné tevő görcsök, legjobb minél előbb szakemberhez fordulni.

A vaginizmus diagnosztizálása után első lépésként a legfontosabb a testi eredetű okok kizárása, amely a modern orvosi vizsgálatok segítségével fájdalommentesen és gyorsan elvégezhető, Amennyiben szervi probléma vezetett a vaginizmus kialakulásához, abban az esetben orvosi beavatkozásra vagy gyógyszeres kezelésre lesz szükség, de még ezekben az esetekben is javíthatja a gyógyulás esélyeit és lerövidítheti a gyógyulásidejét, ha szexuálterapeuta bevonásával történik a gyógyítási folyamat. Mivel szervi gondokhoz mindig társul valamilyen pszichés panasz, terápiára akkor is szükség van, ha a testi kiváltó okot sikerül kezelni.

A pszichés eredetű diszfunkció kezelésében a szervi okok kizárása után nagy segítséget jelenthet a szexuálterapeuta segítsége. A vaginizmus szexuális funkciózavar kezelésében nincs bejáratott protokoll. A megoldási módot, terápiát minden esetben személyre szabott módon, a hátterében álló okok ismeretében lehet megkezdeni. A terapeuta feladata különböző terápiás feladatok, módszerek mellett, a szorongás enyhítése, relaxációs technikák elsajátítása, ugyanis igazán hatékonyan csak e módszerekkel kombináltan kezelhető a probléma. A szexuálterapeuta úgy alakítja a terápia menetét, hogy egyszerre nyújt segítséget a probléma feltárásában, végigkíséri a vaginizmustól való megszabadulás útját, és konkrét gyakorlati tanácsokat is ad a páciensnek. A szexuálterapeuta a konkrét hüvelylazító gyakorlatok ismertetése mellett relaxálni is megtanítja a pácienst, hiszen a hüvelygörcs oldásában a teljes test és lélek oldott, harmonikus együttműködésére is szükség van. Emellett hasznos lehet az intim torna, illetve bármi, ami segíti a hüvely falának lazítását. A kezeléshez a tünet okától függően pár alkalom is elég lehet. A megterhelő múltba fordulás helyett érdemesebb a jelen problémájával foglalkozni, azaz az összeszorult vaginális izomzatnál kezdeni a kezelést. Súlyosabb esetekben esetlegesen szükséges és indokolt lehet a pszichoterápia, pszichoanalízis alkalmazása. Erre gyakorlatilag már az első találkozások alkalmával, az anamnézis alatt fény derülhet, és ekkor megtörténik a szükséges szakemberhez történő átirányítás.

Hatékonyan támogatja a sikert a vaginizmus megszüntetésében, ha ismerjük, megismerjük testünk működését és jelző rendszerét. Lehetséges, hogy az ehhez szükséges anatómiai önismeret sincs meg, vagy az érintett nő számára az elején saját maga megérintése is pszichés nehézséget okozhat, azonban a vaginizmus leküzdéséhez szükséges, hogy tisztában legyünk saját nemi szervünkkel.

Szövődmények

  • A pszichés eredetű vaginizmus esetében fizikai szövődmények ritkán alakulnak ki, de tartós fennállás esetén pszichoszomatikusan egyéb testi tüneteket is okozhat.

  • A pszichés szövődmények már gyakrabban kialakulhatnak, ugyanis a mentális egészség fontos része a szexualitás és ezen belül is a szexuális élet. A vaginizmus következményeként kialakulhat depresszió, szorongásos zavar, és önképzavar.

Tévhitek

  • A vaginizmus a kamaszkor fájdalmas vagy ügyetlen behatolási kísérletei miatt alakul ki.

  • Csak azoknál a nőknél lép fel, akik hosszú ideig nem éltek szexuális életet – és éppen a gyönyörrel teli, friss élmény miatt görcsöl be a hüvelyük.

(Visited 75 times, 1 visits today)

Fájdalmas közösülés (dyspareunia)

Fájdalmas közösülés (dyspareunia)dyspareunia-szexualiseletponthu

A fájdalmas közösülés orvosi kifejezése a dyspareunia, amit a latin dys (fájdalom) és a pareunos (együtt fekvés, együtt alvás) szavak összetételéből alkottak.

A dyspareunia diagnózist akkor használjuk, ha a közösülés fájdalommal jár, fájdalmat okoz. A dyspareunia a férfiaknál és a nőknél is egyaránt előforduló zavar, mégis inkább a nőkre jellemző, a férfiaknál lényegesen kisebb a gyakorisága. Pontos előfordulási gyakorisága nem ismert, hiszen a panaszok legjelentősebb hányada rejtve marad. Sok beteg szégyenérzete miatt nem fordul szakemberhez.

A közösüléskor érzett fájdalom lehet elsődleges vagy másodlagos.

  • Elsődleges fájdalomról akkor beszélünk, ha a nemi élet kezdetétől minden alkalommal fájdalommal jár a közösülés.

  • Másodlagos fájdalomról pedig akkor beszélünk, amikor hosszabb vagy rövidebb ideje tartó zavartalan közösülési gyakorlat után jelentkezik a közösülés alatti fájdalom.

Megkülönböztetünk továbbá teljes fájdalommal, illetve helyzettől függő fájdalommal járó dyspareuniát.

  • Teljes fájdalommal járó dyspareunia alatt azt értjük, amikor a közösülés kezdetétől a befejeztéig fáj a hímvessző jelenléte.

  • Helyzettől függő fájdalomról pedig akkor beszélünk, amikor csak bizonyos testhelyzetekben, vagy partner esetében jelentkezik fájdalom.

A fájdalom jelentkezésének lokalizációja alapján is csoportosítható a dyspareunia, ami alapján szintén két csoportra oszthatjuk.

(a hüvelybemenet környékén észlelt), illetve mély (a hüvelyben, mély behatoláskor jelentkező) dyspareuniáról.

  • Felszínes dyspareunia, amely alapvetően a hüvelybemenet környékén észlelt fájdalom.

  • Mélyen dyspareunia, amely a hüvelyben, mély behatoláskor jelentkező fájdalom.

Fájdalmas közösülés (dyspareunia) okai

A fájdalmas közösülés (dyspareunia) okai lehetnek lelki (pszichés) eredetűek, vagy testi (anatómia) eredetűek, illetve előfordulhat kiváltó ok ként a kettő közös jelenléte is.

Amennyiben a közösülés során fájdalmat tapasztalunk, legjobb, ha orvoshoz fordulunk. A fájdalmas közösülés szervi okainak felderítése a részletes orvosi vizsgálat feladata. Amennyiben az alapos és minden részletre kiterjedő kivizsgálást követően az orvos nem állapít meg szervi eredetű problémát, abban az esetben nagy valószínűséggel a fájdalmas közösülés hátterében lelki okok húzódnak meg.

Anatómiai okok

A teljesség igénye nélkül, csak felsorolás szintjén néhány szervi probléma, anatómiai eltérés, amely a fájdalmas közösülés oka lehet.

Férfiak esetében a dülmirigy gyulladása (prosztatitisz), vagy bizonyos depresszió ellenes gyógyszerek (amoxapin, imipramin, klomipramin) okozhatnak orgazmus közben jelentkező fájdalmat.

Nők esetében a hüvely szűkülete, a hüvely gyulladása, gátrepedés vagy gátvarrás utáni hegesedések, Barthólin-mirigy cisztája, tályoga, kismedencében előforduló ciszták, a változás korában (menopauzában) kialakuló ösztrogén hormon hiánya, korábbi nőgyógyászati beavatkozások (pl. gátmetszés, hüvelyplasztikai műtétek) hegesedései, szűzhártya rendellenességei, méhnyak és a kismedencei szervek gyulladása, a kismedencében végzett korábbi műtétek következtében kialakuló összenövések, méhen kívül elhelyezkedő méhnyálkahártya szigetek (endometriosisban).

Lelki okok

A dyspareunia hátterében, sok esetben a felvilágosítás, valamint a szexualitással és a szexuális élettel kapcsolatos ismeretek hiánya húzódik. Többek között ebből ered például a szexuális előjáték mellőzése, ami igen gyakori oka a fájdalmas közösülésnek.

További lelki okok lehetnek a partnerkapcsolatban jelentkező konfliktus, nem elegendő érzelmi kapcsolat a nő részéről, félelem az „én feladástól”, az „én vesztéstől” a közösülés során, bűntudat a szexuális élet miatt, terhességtől való félelem vagy az ahhoz való görcsös ragaszkodás érzése. Fokozhatják a problémát a meglévő káros szenvedélyek, ezek közülük is elsősorban az alkohol és a kábítószerek.

Kezelése

Az ismert esetek alapján úgy tűnik, hogy a fájdalmas közösülésben szenvedők nagyobb hányadánál a kiváltó okok inkább pszichés eredetre vezethetők vissza. Természetesen az egészségügyi rendszerben nem jelentkező betegek esetében csak következtethetünk az arányokra, de ezekben az esetekben is úgy tűnik, hogy a lelki eredetű problémák a vezető kiváltó okok, hiszen még napjainkban is jellemző, hogy a lelki problémákkal nem fordulunk szakemberhez, illetve a szervi problémák a szokásos orvosi (nőgyógyászati) vizsgálatok alkalmával, nagyobb valószínűséggel derülnek ki. A szülész-nőgyógyász orvoshoz gyakran fordulnak betegek olyan panaszokkal, amelynek kialakulásában az érzelmi életnek – és ezen belül a szexuális élet zavarainak – szerepe van, illetve a nőgyógyászati megbetegedés következtében a szexuális élet zavart szenved.

A lelki (pszichés) okokra visszavezethető fájdalmas közösülés (dyspareunia) gyógyítása terápiás módszerekkel sok esetben hoz gyors javulást, hozzásegítve az érintetteket a teljesebb és boldogabb szexuális élethez. Fontosnak tartom itt is megjegyezni, hogy az időben történő segítségnyújtás nem csak a terápia idejét rövidíti le, hanem csökkentheti a kockázatát a lelki okok által kiváltott testi betegségek kialakulásának is.

(Visited 36 times, 1 visits today)

Női orgazmus: Csikló vagy hüvelyi orgazmus?

NŐI ORGAZMUS – csiklói (klitorális) vagy hüvelyi (vaginális)?

orgasmA címben szereplő témával kapcsolatban elég gyakoriak a tévhitek, és nem csak a férfiak, hanem a nők körében is. Nem lehet eléggé sokat írni erről a témáról, hogy a tévhitek csökkenjenek.
Először is legfontosabb, hogy azt tisztázzuk és tudatosítsuk mindenkiben, hogy nincsen kétféle orgazmus. Igen egyszerű a képlet orgazmus van és kész, ráadásul minden orgazmus, amit a nő megél igazi, nincs olyan, hogy a klitorális orgazmus „nem igazi”, a vaginális orgazmus az pedig „igazi”, és az az, amit minden nőnek meg kell élnie. Csak egyféle orgazmus van, amit többféleképpen lehet elérni! Egyáltalán nem természetellenes, ha egy nőnél az orgazmus elérése a csikló stimulálásával történik. Az orgazmus kiváltásában a csikló (klitorisz) a főszereplő, és az élvezet szempontjából ez a nő „igazi” nemi szerve. De ha mindenképpen szeretnénk különválasztani, akkor pontosítva a fogalmat beszélhetünk a petting során, illetve az aktusközben megélt orgazmusról. Tény viszont, hogy van különbség a lokális érzékelés és az egész nemi szervben szétterjedő teljesség érzése között, de ez főleg a pszichés összetevőnek köszönhető. Az orgazmusnak ugyanis alapvetően két összetevője van, a pszichés és fizikális/mechanikus ingerek. Ahhoz, hogy létrejöjjön az orgazmus a pszichés és mechanikus ingerek együttes hatására van szükség.
Több tanulmány, valamint a nők körében végzett felmérések eredményei is alátámasztják, hogy azon nők körében, akiknek a szexuális együttlétek során van orgazmusuk, többségben vannak azok, akik nem a behatolás következtében „élveznek el”. Ezt a területet érintő tévhitek és téves elméletek alapján gyakran olyanokat is frigidnek vagy szexuális problémákkal küzdőnek állítanak be, akik egyébként képesek az orgazmusra. Ezt követően a nők megpróbálnak megfelelni olyan elvárásoknak, amelyek alapját téves ideológiák és elméletek képezik, kialakítva a kisebbségi érzést magukban, valamint partnerükben is, továbbá olyan gátlásokat, amelyek megakadályozzák a meghitt élvezetes szexuális életet.
A csikló anatómiája és az orgazmus:
Sokan összefüggésbe hozzák a csikló méretét és annak elhelyezkedését (anatómiáját) a nők orgazmuskészségével. Ez az állítás is alkalmas arra, hogy félelmeket és gátlásokat alakítson ki a nőkben. Annyiban mindenképpen igaza lehet az állításnak, hogy befolyásolhatja a nők orgazmuskészségét, de ez csak a fizikális/mechanikus ingerek technikai megvalósítására, kivitelezésére vonatkozik (pl. szexuális pozitúrák). Ebben az esetben is igaz a férfiaknál már sokat hangoztatott, szinte már közhelynek számító mondás, miszerint nem a méret, hanem a technika a lényeg (természetesen a kóros szervi elváltozásokat, vagy fejlődési rendellenességeket leszámítva). Amerikai kutatók által végzett tanulmányra hivatkozva, gyakran találkozhatunk azzal az állítással, hogy az orgazmuszavarokban szenvedő nőknek általában kisebb a csiklójuk és távolabb található a hüvelybemenettől. Az valóban elképzelhető, hogy a két szerv közötti nagyobb távolság, és a kisebb csikló méret megnehezíti a klitorisz izgatását a közösülés folyamán a legtöbb hagyományosnak mondható testhelyzetekben, de ugyanakkor fontos kihangsúlyozni, hogy a megfelelő technikával ezek a nehézségek áthidalhatók és az ily módon átélt szexuális élmény semmivel nem kevesebb a más anatómiával rendelkező nőkéhez képest.
Mindezek ellenére továbbra is sok nő kíváncsi arra, hogy milyen is lehet átélni az orgazmust a befogadás és az egybeolvadás élményével együtt, Ez önmagában nem jelent problémát, amennyiben nem válik görcsös elvárássá, illetve az addig természetesen megélt szexuális élményüket nem rontja a vágyakozás a másfajta szexuális élményre.
A jó hír az, hogy tanulható, illetve bizonyos technikák alkalmazásával átélhető a „vaginális” orgazmus élménye.

(Visited 114 times, 1 visits today)

Korai magömlés (ejaculatio praecox)

szexualiseletponthuKorai magömlés (ejaculatio praecox)

A korai magömlés a leggyakoribb férfi (de nem csak a férfiakat érintő) szexuális problémák egyike. Egyes kutatások szerint a férfiak körülbelül 40 százalékát érinti, de ezek a statisztikák nem számolnak azokkal, akik nem fordulnak szakemberekhez segítségért, így ez a szám még magasabb is lehet. A korai magömlés nem korhoz kötött probléma, bármely életkorban jelentkezhet, de statisztikailag igazolt, hogy a fiatal, tapasztalatlan férfiak körében gyakoribb az előfordulása.

Először is tisztázzuk, hogy mit is értünk korai magömlés (ejaculatio praecox) alatt, hiszen ezzel kapcsolatban is igen sok a félreértés.

Beszélhetünk „valódi korai magömlésről” amikor a férfi magömlés bekövetkezésének objektív ideje rövid, vagy az már az aktust megelőzően bekövetkezik. A „valódi korai magömlés” tünetei szerint három csoportba sorolható.

  1. (ejaculatio praecox ante coitum):

Ebbe a csoportba azok az esetek tartoznak, amikor a férfi magömlése a behatolás (pénisz hüvelybe történő bevezetése) és így az aktus előtt megtörténik, vagy minden szexuális/mechanikus inger nélkül, akár inadekvát helyzetben bekövetkezik.

  1. (ejaculatio praecox inter coitum):

Ilyenkor a férfi magömlése közvetlenül a pénisz hüvelybe történő bevezetése előtt, vagy bevezetésével egy időben történik meg, tehát az aktus legelején arra a gondolatra vagy mozdulatra, hogy be „kell” vezetni a péniszt a vaginába.

Akiknél nemi életük kezdetén jelentkeznek ezek a tünetek és időben szakemberhez (pl. szexuálterapeutához) fordulnak, azoknál egyszerű felvilágosítással, gyakorlati tanácsokkal gyorsan rendezhető ez a probléma.

  1. (ejaculatio praecox per coitum):

A leggyakoribb korai magömlésfajta, amikor a magömlés a hüvelyben történik ugyan, de nagyon rövid időn belül (néhány másodperc, legfeljebb 1,5-2 perc), illetve kevés 3-30 frikció után. A tapasztalat azt mutatja, hogy ez a fajta korai magömlés tanult viselkedésforma.

A korai magömlés (ejaculatio praecox) ante és per coitum fajtái könnyen, gyorsan rendezhetőek. A terápiás idő általában nem több 5-10 óránál. Az ejaculatio inter coitum gyógyítása viszont nehezebb feladat, mert oka nem viselkedés-, hanem mélylélektani eredetű.

Beszélhetünk továbbá „relatív korai magömlésről”, amikor nem a magömlés bekövetkezésének objektív ideje rövid, hanem a szexuális aktusban részvevő felek szubjektív értékelése alapján rövid az eltelt idő. Ezekben az esetekben az együttlét és ezen belül a szexuális aktus ideje általában nem kevesebb öt percnél, sőt az is előfordul, hogy a partnerek egybehangzóan 10-20 perc közötti időtartamra becsülik. Ilyenkor vagy a férfi szeretné, ha hosszabb ideig fent tudná tartani a kontrollt a pénisze felett, vagy a partner kielégüléséhez szükséges hosszabb idő. Ezekben az esetekben kivételt kell, hogy képezzen az, amikor a partner valamilyen oknál fogva nem képes eljutni az orgazmushoz, vagy ehhez számára kórosan hosszú idő szükséges, mivel ilyenkor nem a férfi az, akinek magára „kell” vállalnia a problémát, hanem a partnernek van szüksége szakember segítségére.

Általánosságban elmondhatjuk, hogy korai magömlésnek nevezzük azt az állapotot, amikor a férfi akarata ellenére történik meg magömlés, korábban, mint ahogyan azt szeretné, illetve túl korán ahhoz, hogy a partner szexuális kielégülése bekövetkezhessen. Valójában tehát a magömlés időpontjának elégtelen kontrolljáról van szó.”

Minden férfi életében előfordulhatnak olyan időszakok, amikor nehezebben, vagy egyáltalán nem tudja kontrollálni a pénisze felett az „uralmat”. Ez az állapot lehet alkalmi, időszakosan megjelenő, vagy tartósan fennálló, és lehet partner-, illetve szituációfüggő is, hiszen a partner kielégülése is sok tényezőtől függhet, például az ő orgazmus készségétől, az előjáték teljességétől és a nyugodt körülmények biztosításától. Problémává akkor válik, amikor majdnem minden szexuális aktus alkalmával megtörténik, vagyis a férfi tartósan nem képes kontrollálni ejakulálását, illetve ha meghatározott szituációkhoz, eseményekhez kötődően mindig megjelenik.

Az ilyen jellegű szexuális probléma hátterében általában pszichológiai tényezők (pl. stressz, depresszió, szorongás), illetve egyéb emocionális tényezők állhatnak, azonban az esetek egy kis százalékában a tünetek kiváltó okai szervi problémák, illetve különböző betegségek következménye is lehetnek. Fontos tisztázni a kiváltó okot, ugyanis ez határozza meg alapvetően, hogy milyen szakemberhez forduljunk segítségért a probléma kezelésére.

A korai magömlés kezelhető.

 

 

 

(Visited 151 times, 1 visits today)